Körmend a város
782 évvel ezelőtt, 1244. október 28-án IV. Béla király kiváltságlevelet adományozott egy Rába-parti településnek. A tatárjárást követő újjáépítés időszakában ezzel városi kiváltságokat biztosított Körmend lakóinak, megalapozva a település későbbi fejlődését.
Az azóta eltelt közel nyolc évszázad során Körmend története korántsem volt töretlen. A középkorban mezővárossá fejlődött, a Batthyány család évszázadai alatt a térség meghatározó központjává vált, majd a dualizmus korának közigazgatási átalakításai következtében, 1871-ben elveszítette városi jogállását. Több mint egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy 1978-ban ismét várossá nyilvánítsák.
Október 28-a azonban egy másik különleges történelmi esemény miatt is fontos számunkra. 1870-ben ezen a napon született Batthyány-Strattmann László, a később "szegények orvosaként" ismertté vált herceg, akit 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá avatott. A kiváló sebész és szemorvos a körmendi kastélyban kórházat működtetett, a rászorulókat ingyen gyógyította, és vagyonát, tudását az elesettek szolgálatába állította. Életműve arra emlékeztet bennünket, hogy egy közösségért nemcsak ranggal és hatalommal, hanem emberséggel, szakértelemmel és önzetlen szolgálattal is lehet maradandót alkotni.
Ez a kisváros orvosokat, költőket, tudósokat, művészeket, sportolókat és kiváló közéleti személyiségeket adott az országnak és a világnak. Története azonban nem csupán a nagy nevek és jelentős események története. Legalább ennyire azoké az embereké, akik nemzedékről nemzedékre itt éltek, dolgoztak, családot alapítottak, közösségeket teremtettek.
A város múltjára méltán lehetünk büszkék, ám a múlt önmagában nem biztosíték a jövőre. Az örökség, amelyet elődeinktől kaptunk, egyszerre ajándék és felelősség. Felelősség azért, hogy megőrizzük mindazt, ami értékes, legyen bátorságunk változtatni azon, ami változtatásra szorul, és képesek legyünk a közös célokat az egyéni különbségek elé helyezni.
Egy város nagyságát végső soron nem az épületei, nem a múltjának dicsősége határozza meg, hanem az, hogy az ott élők mit kezdenek a rájuk bízott örökséggel.
Dolgozunk rajta, és bízunk benne, hogy Körmend a következő nemzedékek számára is olyan hely marad, amelyre büszkék lehetnek, amelyhez kötődnek, és amelyet nemcsak lakóhelyüknek, hanem otthonuknak is éreznek.
Csodálatos hely ez a Körmend – vigyázzunk rá!